†Emlék Töfinek†
Töfi azaz Tappancs egy 14 éves német juhászkutya szuka volt.Mikor megszülettem már felálló füllel figyelt, hogy senki el ne lopjon.Most leírom a történetét.

Töfi élete
Én 1996-ban születtem, amikor a gazdám még az élet közelében sem volt.A gazdáim 4 évet neveltek egy Morzsika nevű tacskóval, aki egy agresszív kan volt.Nem voltunk túl jóban.Mikor 2000.január.30.-án a gazdám megszületett, örvendezve fogadtuk a kis csöppséget amikor a kórházból hazaért.Az első napokban, amikor az anyukája kihozta a babakocsival az udvarra,én és Morzsa mindig ott voltunk vele.Miközben cseperedett, és mi is cseperedtünk, elérte a 4 éves kort.Nagyon-nagyon-nagyon sokat játszott velünk, míg nem aztán Morzsa annyira unatkozott a játék közben, hogy belekapott a gazdám kezébe.A gazdám arcán patakokban csörgedeztek a könycseppek.A gazdám szülei még egy ideig tűrték Morzsát, de a szerencsétlenség után egy hónap mulva beadták egy menhelyre.A gazdám cseperedett-cseperedett, míg nem elérte az iskolás korszakot.Minden reggel elment, és én vártam, hogy haza jöjjön.Amikor hazaért, és megírta a háziját, mindig kijött és játszott velem.2008 augusztusában a gazdi szülei hoztak egy német juhászkutya szuka kölyköt.Örültem a társaságnak.Vele is sokat játszott és velem is.nagyon szerettük egymást így hárman.Míg nem eljött az a nap, pontosan 2010.augusztusa, amikor az életem rosz napokra sodródott.Az öregség megviselt, ugyanis kutyakorban 98 éves voltam.A számból és az orromból folyt a vér és a gazdi arca egész nap csupa könny volt, és ot feküdt mellettem a vérben úszva.Őt ez nem zavarta.Tudtam, hogy szeret, és nem akarja hogy elhagyjam.Sajnos, másnap reggel a gazdi szülei elhívták az állatorvost, és az azt mondta, hogy el kell engem altatni.A gazdi az ajtóban figyelte, ahogy elaltatnak, de nem dírt, mert tudta, hogy én fentről az égből vigyázok rá, és mert kisírta magát.
Hát ez lenne az én történetem.itt 10 perc alatt 14 évnyi emléket olvastál.

Köszönöm, hogy elolvastad!

Mert te mindig a szívemben élsz,
s vigyázol rám ionnan fentről

édes kiskutyám,
sose feledlek!

Emlék Morzsinak

1999-2006.

Morzsi volt életem legelső kutyusa. Köszönöm hogy felnőlhettem veled kiskutyám. Nagyon hiányzol! Emlék a szívemben örök nyomot hagy :'( 

Morzsi élete
1999-ben születtem. A gazdám előtt egy kicsivel. Nagyon apró voltam. Szerettem játszani. Akkor még a gazdám szülei voltak a gazdáim. Aztán rá néhány hétre hazahozták a gazdámat. Nagyon apró volt. Pont mint én. Nagyon szeretett, és én is őt. Soha nem felejtem el, hogy mekkorákat játszottunk. Telt-múlt az idő. Mindketten felcseperedtünk. Nagyon lettünk. 6 évesek.Kutyakorban, az már öregnek számít.Egyre többet játszottunk. Végül a kisgazdim iskolás lett. Nemtudtam, hogy hova megy reggelente.
Aztán rájöttem. Nagyon szerettem vele élni. Mindenem megvolt. Mikor 7 évesek lettünk, jött mégegy kutyus. Nagyon kedves volt. Fiamként bántam vele. Rexinek hívták. Sokat játszottunk együtt. Rengeteget sétáltunk. Egyszer, még a gazdi elé is kimentünk a sulihoz, a gazdi szüleivel. Szép évek voltak azok. Ám a hetedik évem volt az utolsó :'(. Mikor a gazdi sétáltatott megtámadtak. Először barátságos volt a kutyus. A gazdim viszont félt. És hirtelen megtörtént a baj. Az a puli kutya rendesen megtámadott. El kellett hogy altassanak. A gazdám minden percét velem töltötte. Amennyit csak lehetett. Végül eljött az a nap. A gazdinak reggel suliba kellett mennie. Én otthon maradtam. Sírva köszönt el tőlem. Nem értettem, hogy miért. Aztán a gazdám szülei rámraakták a pórázt. Ez a séta más volt. Rossz értelemben. Éreztem, hogy valami nagyon rossz fog történni. Féltem, miközben a gazdim a suliban sírt. Végül be kellett mennem a rendelőbe. Az állatorvos belém szúrt egy tűt, és én elmentem. Végleg elmentem. Sose felejtem el a gazdim mosolyát, és azt a sok játékot. És Rexit sem fogom. Soha, soha, soha. Mindenki sírt. Végül hazamentek. Egész nap sírt a család. Rexi is nagyon rosszul volt. Sajnos elmentem. Végleg elmentem. Ez volt az én történetem. Köszönöm annak a pár embernek, aki elolvasta ezt. Köszönöm!

MORZSI ÖRÖKKÉ A SZÍVÜNKBEN ÉL!

EMLÉK EGY KOBÓR MACSKÁNAK

Nagyon jól ismerte Őt mindenki aki a környéket lakott. Gyönyörü boci foltos macska volt, de sajnos soha nem volt gazdija, és sajnos már nem is lesz neki. Mert 2010. 10.16-án hajnalban elköltözött az Örök Vadászmezőkre. Egy öreg néni rendszeresen etette, és sokan szerették az itt lakók közül, de mikor rátaláltunk már halott volt, egy autó ütötte el. Valószineleg élt még, de a tettesek nem álltak meg segiteni, és napokig az uton feküdt szegény.

Emléke örökké élni fog bennünk, nyugodj békében Cicuska.